Impresszum | Rólunk | Referenciák | Médiaajánlat
Híreket, aktuális információkat a hirszem@hirszem.hu címre várjuk.
Háztartási történetek
A rongy.
Ki a kém?
Reménytelen románc
Háztartási történetek
A rongy
Fura táncot járt a minap a rongy, magabiztosan haladt a kopottas, de sokat megélt parkettán, mintha a kellemes perceket töltött volna a vödörrel előtte. Vidáman ugrált jobbról balra, fel s alá. Bizsergést érzett nyakában, a nyélben. Felszabadultan boldognak látszott a padló megfáradt fehérségében. Rázta loboncos fejét nyelte port, a koszt. Lám pár perc az édes vödörben mennyi örömet okozott. Endorfinok tömege úszott bolyhos testében, mindez csupán azért, mert boldogságra lelt élete vödrében.
Boldog volt, koszban, mocsokban, szennyben, mert a vödrében volt pár percet, a számára szent kehelyben. Tudta jól, hogy nem rút ő, de nem is herceg, s a vödör nem a királylány, ezért nem is hencegett vele senkinek. Tudta azt, amit más senki sem, hogy a külső nem minden, nem lételem, a belső szépség a csoda, a lélek szépsége az, ami végtelen. Volt idő, mikor áhítozva bámult a kecses portörlőre és álmában még táncot is járt tán vele, mikor elvakította a hamis szépség gyönyörű szörnyetege. Elkábította szemét a testi vágya, csak a kecses portörlőre gondolt sosem, szállt magába, nem fogadta el mi volt valójában: bolyhos felmosórongy a fürdőszobában. Arra vágyott, hogy ott lehet, ahol neki semmi helye, a porszívó mellett a meleg padlószőnyegen. Elvágyott a ridegből, unta a kopottat, szánta már a keményet, hibázott, mert túlértékelte a szépséget. Vak volt, mint a sószóró a konyhaszekrényben. De elég volt öt perc egykor unottnak vélt vödrében, hogy meglássa a szépet a kopottban, ridegben, keményben.
Nem tudni mi történt vele, sok mindent beszélnek, a porszívó szerint valami volt abban a lében – a rongy egykor unott, de mára már kedves vödrében -, ám ő is csak a partvistól hallotta a szekrényben, kinn az előtérben. Mi is történt tulajdonképpen? A rongy elfogadta, hogy rongy és ez nem szégyen.
Ki a kém?
Összekülönbözött a fogkefe és a fogkrém. Melyikük az igaz és melyikük a kém? A kefe maga mellet érvelt, hiszen ő régebb óta van itt, sörénye tiszta teste még ép, különösképp hasznos ő és ide tarozik, itt a helye mindenképp, ebből következik, hogy a fogkrém a kém! –Én lennék a kém? –mondta a krém, majd folytatta: - Mit képzelsz te szőrös szörnyeteg, te hórihorgas görbe rém! Úgy szidták egymást, hogy még a legbátrabb fürdőszobai lény, a WC-kefe is félt, pedig, ha valaki, akkor ő aztán látott már egyet s mást .A borotva élesen figyelt a sarokból, mert félt krémtől, ugyanis azt hitte, nem bírja az olyat a fém.
– Mi folyik itt? - szólt bele a pumpa.
– Semmi közöd hozzá maradja sarokba! –válaszolta a mérleg, a goromba.
– És ezt ki mondja?
– Ki, ki? Hát a mérleg!
– Tudom már, aki a túlsó sarokban rengeteg segget mért meg –mondta a pumpa, majd sértődötten a kagylóba mélyedt.
Káosszá vált végül a szoba, nem is megy azóta senki oda, még én sem, minden gondomat a kertben intézem.
Reménytelen románc
Vegyszerszagú sötétben élénk udvarlás folyik éppen, udvarol a partvis valahogy ekképpen:
- Hosszú, formás csöved végén a pontos fej, mi elől semmi nem bújhat el, mikor mondd már végre fel, hogy velem legyen, örökké velem sepregessen, el a testtől, mely fogva tart, mint fiók a kanalat! Mikor válsz el életem fénylő csöve? Nehézkes testedtől, mibe csak a mocskot gyűjtöd bele.
- Nem tehetem édes egyetlenem, tied lennék, ha lehetne, de nélküle a létem kétséges, ez kétségtelen, hasznom nem lenne sok, s ezentúl a lelki mocskomat kire? – mond, kire onthatom?
- Na lám, csak ez a baj, hát ontsad ki a földre, a seprű, hogy felsöpörje, a lapát felszedje, s hordja el a szél, míg kettesben egyedül vagyunk, a lapát majd kinn mesél.
- Nyurga tested és kackiás bajszod, milyen naiv, kis partvisom, a mocskot a földre nem szórhatom, mert bár nem szép és nem is okos a testem az én szívem, erőm, ő a motorom. S szív nélkül nem élet az élet, bármilyen rút és bármilyen férges, ő hajt, ő ad erőt, ő éltet.
Erre nem tudta mit mondjon a partvis, csak magába dőlt, hiszen lehetne akár kard is, de akkor bele dőlnének és nem vele, így marad örökre szikár, magas, kackiás, de remete.
-sm-
