"Csak én bírok versemnek hőse lenni...."

    Ne ijedjen meg a kedves olvasó,csak az áthallás miatt idézem Babits egyik halhatatlan művének sorát,sőt verset sem kívánok írni,abból az egyszerű felismerésből,hogy nem tudok.
Viszont az evokáció épp' kapóra jött,hogy pórias gondolataimat némi irodalmi fennköltséggel fűszerezzem,és azt az önök szíves tudomására hozzam.
  Remek poéta-doctusunk hamar rájött korlátaira,miszerint nem képes megalkotni az objektív lírát,mert a vers is ,mint sok más műfaj erősen szubjektív.Tehát csak azt tudja dalba önteni,amit átélt,tapasztalt.
Nos,ebben az egyben hasonlítok géniuszunkra,bár érzem,hogy nagy merészség tőlem párhuzamot vonnom gondolataim megfogalmazásában a xx.század egyik kiemelkedő gondolkodójával.
  Ám én csak arra az egyszerű megoldásra szeretnék rátalálni,hogy miért is érzem úgy,hogy a politika minduntalan belepiszkít az életembe,életünkbe.Legyek konkrét,ne csak frázisokban beszéljek?! Úgy gondolom,hogy előbbi ténymondatomra többen rábólintanak:igen,ezt én is így érzem!
  Tehát a politika-legyek konkrét!-a politikus igenis belepiszkít az életembe,életünkbe.Nem hagyja,hogy egy percre is jól érezzem magam,nem hagyja,hogy egy percig is azt gondoljam,jól végzem a munkámat.
Miért van ez így?!
   Már Vörösmarty is megírta az igazságot,amely szabadon valahogy így hangzik:egyszer fázni,másszor lánggal égni,amely tökéletes megfogalmazása az egyszerű emberek érzésének:: egyszer fent,máskor lent.Ám ezt a hullámjárást szeretném én magam kicsikarni az élettől,nehogy már a politika,politikus hullámzása erőltesse rám azt,hogy most fent érzem magam,vagy lent.Nehogy már a négyévenkénti uralmi többség játszadozása,"jóakarata"határozza meg,hogy például a munkámat,hogyan is végzem!?
Azt is nehezen tűröm,hogy messziről és innen-onnan jött emberek beskatulyázzanak ,és olyan értékítéletek alapján döntsenek a munkámról,munkahelyemről,amely csakis az ő változékony,mondhatnám hullámzó értékrendjüket tükrözi.

  Legyek konkrét!?Tényszerűen kétszer piszkított bele az életembe,TV-és munkába a politika,politikus és annak kiszolgálói.Ja,hogy ez másokkal is megesik!Elhiszem,attól ez még nem normális és én éppen most jutottam el odáig,hogy mindezt szóvá teszem,mert nem csak igazságtalannak,de elfogadhatatlannak is érzem.
  Lehet munkát váltani is! Igen,lehet,de én ilyen egyszerű-bonyolult lélekkel és igen,szerettel viseltetek a médiamunka iránt. Ezeken-a politika,politikus számára- megfoghatatlan dolgokon túl,bizton állíthatom,hogy nem csak TV-ésként,de pedagógusként is mindig a maximális tudásra,pontosságra,hitelességre törekedtem.
Ja,hogy ez nem mindig sikerült!?Lehet,de nézzünk tükörbe!Melyikünk hibátlan!?
Mégis vannak-a politika,politikus és annak kiszolgálói-,akik veszik a bátorságot és emberekről,munkáról,munkahelyekről döntenek.Konkrétan:semmissé téve addigi tevékenységedet,küzdésedet céljaid megvalósításáért.
   Nos,meddig megy ez így,hogy emberek konkrét sorsa a négyévenkénti hullámzástól függ,nem pedig a saját kezüknek kovácsolásától!?Én nem tudom,de egy misét megért!
Ha már a vágyálmoknál tartunk,talán eljön az idő,amikor "Lesz még egyszer ünnep a világon",bár én abban is kiegyeznék,ha szűkebb régiómban,Dunaújvárosban vigadni lenne okom.